Kisgyermekkor (3-6 éves)

Kisgyermek, nagy önállóság – most kezd igazán kibontakozni a világ!

Ebben az életkorban elindul a közösség felé vezető út. A kisgyermek már nemcsak a családon belüli világban él, hanem elkezdi megtanulni, hogyan alkalmazkodjon másokhoz, hogyan működjön együtt. Már nemcsak a család hatásai, hanem a közösség más tagjai is hatnak rá, miközben egyre önállóbbá válik.

– Egyedül eszik, segít megteríteni, sőt, néha már az ételkészítésbe is bekapcsolódik.
– Imád segíteni – ha hagyjuk! Portörlés, lisztmérés, zokni-párosítás? Neki ez játék, neked pedig lehetőség, hogy együtt tanuljatok.

Tipp: Amikor időnk engedi, hagyjuk, hogy részt vegyen a házimunkában. Így, amikor sietnünk kell, megérti és elfogadja, hogy most nem lehet, mert tudja, hogy lesz olyan, amikor ő is csinálhatja.

Szabályok, játék, együttműködés – így tanul meg boldogan működni a közösségben

A kisgyermekkor az a szakasz, amikor a világ nemcsak tágul, hanem egyre összetettebb szabályrendszerré válik. És ebben a világban a legfontosabb, amit gyermekünknek megtaníthatunk: hogyan lehet boldogan, önazonosan, mégis alkalmazkodóan jelen lenni a közösségben.

– Ha mindig hagyjuk nyerni a játékban, akkor a veszteség ismeretlen fájdalomként csapódik be, amikor más gyerekekkel játszik, ne csodálkozzunk, ha ilyenkor dühös, esetleg agresszív megnyilvánulásai lesznek, hiszen nem érti miért történik ez..
– Természetesen ne nyomjuk el benne a versenyszellemet, a célokért való küzdést, de tanítsuk meg: a játék nemcsak a győzelemről szól, hanem az örömről, a nevetésről, az együtt töltött időről is.

Közösségben lenni = figyelni másokra is

Testvérek, szomszéd gyerekek, nagyszülők – a közös élmények akkor válnak értékessé, ha megtanítjuk gyermekünket: a saját öröm mellett másokra is kell figyelni. Tanítsuk meg hogyan tud beilleszkedni a közösségbe:

– Egy kisautó kölcsönadása, ha a kedvence, csak egy megnézésre. Legyen biztos benne, hogy visszakapja és akkor nem fél az elvesztésétől.
– Egy süti megosztása, megkínálása másoknak. Nem kell mindet és mindenkinek adni, de ha jut belőle, miután tudja, hogy melyik az övé, már nyugodtan tud adni másoknak is.
– Más ötletének elfogadása a közös játék során. Figyeljük gyermekünk személyiségét. Ha vezető jellem, akkor hagyjuk, hogy irányítsa a többieket, de ne engedjük, hogy akaratát mindenáron ráerőltesse a többiekre. Ha visszafogott típus, akkor támogassuk, hogy olyat is játszanak, amit ő szeretne, álljunk be mi is játszani.

Ezek a viselkedési formák fontos építőkövei a közösségi életnek.

Egyensúly a szabadság és a keretek között

Ha valamit nem szeretnénk, hogy csináljon, ne csak tiltsunk – adjunk választási lehetőséget:

 „Ne szaladgálj!” helyett:
 „Már késő van, pihenjen egy kicsit a lábacskád – inkább építs egy gyors autópályát, ahol a kocsik száguldhatnak!”

A fantázia a legjobb szövetségesünk – a szabályok is lehetnek kalandok, ha jól tálaljuk őket!

Ha valami veszélyes – legyünk határozottak

Vannak dolgok, amiknél nincs alkudozás. A veszélyes helyzeteket érthető, akár átélt példákkal magyarázzuk el:

 „Ez olyan éles, mint amikor apa megvágta az ujját múltkor, te inkább csak kevergesd vagy mosd meg ezt.”
 „Ez olyan erős vegyszer, amivel csak anya takaríthat, neked itt van ez a másik!”

És ha kell, lépjünk közbe határozottan. Mert igen: még el tudjuk venni, el tudjuk vinni onnan, hiszen erősebbek vagyunk, mind akaratban, mind fizikai erőben.
Ez is a szeretetünk része.

Tanítsunk, játsszunk, vezessünk – de mindig gyermeki szemmel lássunk

A legjobb szabályok azok, amiket a gyerek megért, elfogad és szívesen követ.
Nem tökéletességet várunk – csak együttműködést, lépésről lépésre.

Mert a ma játszásaiból válik a kisgyermek felelős, kiegyensúlyozott közösségi emberré – és ebben mi vagyunk az első példaképei.

Szeretettel: Dr. Boldog